7. fejezet

Folytatódott a takaró tűzése. Mindeközben a gyerekem közölte, hogy neki úgysem kell...



Marad szerelemgyerek.
Lassan haladok...

Így egy év után gyorsan megvarrtam a matracainak a huzatait. Mindenféle tarka pamutvászon huzat helyett egységes középszürke lett. Nagyméretű ágytakarókból készítettem, egy huzatra pont egy kellett; 5-7% a mosásból adódó zsugorodásuk, így a 230 centis hossz pont elég a 2 m + 7-7 cm szivacsok lefedéséhez. Átlapolós huzatokat készítettem, a 250 centis szélesség körülbelül 50 centis átfedést biztosít. Ezt rakom alulra.


Miközben feltúrtam a készletemet az ágytakarók után, kezembe került egy még régebbi projektem: a hátizsákom bélése. Eredetileg műselyem volt és nem is bírta sokáig: általában egyszerre mennek tönkre a külsővel, de ez a piros műbőr egészen jól bírja. Filccel pótoltam. Sok zsebet szerkesztettem hozzá, beleférnek a külön tárolandó cuccok: víz, úti gyógyszertár, miegymás. A fehér (natúr) gyapjúfilc, a többi műszál - egy korábban tervezett soha el nem készülő babakönyvhöz vettem. Az ezeréves gyapjúhímzőim segítségével, díszöltéskombinációkkal dolgoztam össze. És, hát leesett az állam, hogy már sehol nem árulnak gyapjúhímzőt! Döbbenet! (És aztán kiderült, hogy nincs tűzőcérna sem a patchworkhöz és ritkaságszámba megy a pamut varrócérna is. Magyarországon. Végtelenül szomorú. Sőt, lenvászon is jóformán csak az IKEÁ-ban, "Nem szoktunk tiszta lent árulni!", selyem, gyapjú dettó. Még szomorúbb... Remélem lesz egyszer valóban környezetvédő állama egyszer Magyarországnak, ahonnan kitiltják a poliészter kelméket, és a kínai ócó poli-akármilyen ruhadarabokat. Na, de jó, mert megtudtam, hogy a viszkóz szupertermészetes anyag...)





Mindeközben foltot raktam MiniZ nadrágjára, nem mellesleg kipróbáltam, hogy tudok-e 2 mm-es széles anyagot felhajtani. Szinte teljes sikerrel. Nincs veszve minden, talán a XIX. század magas elvárásait is sikerül egyszer teljesítenem!

Végre vettünk normális székeket az étkezőbe, de a macska miatt a férjem ragaszkodott az üléshuzatokhoz. Ehhez pávakék bársony függönyanyagot vettünk, és kézzel nekiálltam. Nem annyira szapora, főleg, hogy heti 4 alkalommal elfoglaltam az estéimet mindenféle fejtágításra. A szabadidőmben pedig a házi és egyéb feladataimat rajzoltam.

Majd egyszer... 
Azután jön a konyha-csere.

Március 15-19. között részt vettem egy Fenntartható Lakberendezés Konferencián. Mindenki döbbenten kérdezte, hogy 15-én, de a konferencia brazil volt, így több nemzeti ünnep is bele esett: a miénk, majd 17-én az ír. Több ír vett részt és a brazil szervezők előtt is ismert ünnep volt (éltek az USÁ-ban is.) Lenyűgöző volt, nagyon örülök, hogy az iskolai karantén, plusz a lakberendező iskola mellett még ezen is részt vettem. Nekem úgy tűnt, még fognak ilyen nemzetközi konferenciát szervezni, ajánlom mindenkinek, akit érdekel! Nagyon sok információt kaptam, gyakorlati segítséggel azzal kapcsolatosan, hogy milyen tervezői feladatok merülnek fel a fenntarthatósággal kapcsolatban és azokat hogyan lehet optimalizálni. Rendkívül hasznos applikációk állnak ehhez rendelkezésre! Ha érdekel, itt beleolvashatsz abba, amit tanultam.

A kreatív perceimből elég sokat elvett.

A maradékból pedig írtam a lakberendezős blogom, ha valaki új konyhára vágyik, de elakad, pénze pedig nincs szakemberre, ajánlom olvasásra - ezért írtam ugyanis. Ha tetszik, 2022. márciusától elkezdem a pályát, nyugodtan meg lehet bízni a berendezési, térszervezési problémák megoldására!

Mivel új pályát kezdek, amihez már kell honlap is, ezt is elkezdtem fejleszteni. Ha már kifürkésztem a honlapszolgáltató által biztosított lehetőségeket, a blogokat valószínűleg áttelepítem a honlapfelületemre.

A kertben is nagy dolgok történnek: a tél folyamán elvitettük a hulladékokat, és elkezdtünk terepet rendezni. Március-április folyamán kialakítottunk egy kocsibeállót, illetve készült egy földbe süllyesztett medence, amit már a hideg májusi napoktól használunk (bár én csak 20 fok felett...), ugyanis hőcserélős melegítő rendszere van - verhetetlen. Újabb pofon a környezetnek, a tavaly megóvott cickafarkjaimról nem is beszélve. Az útifüvek túlélték, az invazív gyomok is, de a cickafark eltűnt.

Ami szinte változatlan, csak egy lyuk lett a szomszéddal közös kerítésnél...

A medence. 

Meg az építési terület.

Az előkert szinte csupasz, egyedül az ibolyatelep nyílik rendületlenül, megjelentek a törpeliliom hajtásai, a csillagfürt új szálai is kibújogatnak a föld alól, a fű is elkezdett zöldülni. Szépen visszavágtam minden elszáradt hajtást. A kertben tavaly keletkezett hulladékot: levágott szárak, ágak, gallyak, összeaprítottuk és mulcsként kiterítettem. Nem egységes, különböző aprítékok színezik a területet. Erre a körülbelül 13*3 méteres szakaszra nagyon sok anyagot elszórtunk: gyakorlatilag az összes gallyat, száraz ezt-azt elnyelt. Írtam márciusban. Azóta majdnem minden elkezdett fejlődni. A kertből kertbe átültetések sikeresek voltak, minden megmaradt. A hagymások, a minirózsa és a levendula nem annyira szereti az előkertet, de lehet a mulcs volt túl vastag nekik: a kerti fűnyesedéket és az oldalkert minden ágát bele tudtam dolgozni. A bokrok durván két méter magasak voltak, de alul felkopaszodtak, olyan méteresekre nyestem vissza őket, itt-ott frissítésekkel (a harmadát tőből kivágva.) Ezt az alakító munkát már tavaly elkezdtem, és azok a bokrok nagyon szépek kezdenek lenni, tömött növényfalat képeznek; de a 20 méternyi bokorsorral egyszerűen képtelen voltam végezni - most egy este elég már, hogy ki lett pucolva és vissza lett vágva. 

A külső előkert

A belső előkert

A ház melletti erdősáv

Az idei kudarc-élmény: a borókasort megpróbáltuk átültetni a kerítés belső feléről a külsőbe. 
Sajnos, mindegyik elpusztult.

A kert rendületlen őre.

Eközben lehetőségünk lett megvenni a szomszéd ház egy részét és a kapcsolódó kertecskét - nyilván nem tudunk mit csinálni végtelen szabad időnkkel. Pár hónapot eltöltöttünk a telek nézegetésével, kis ablak nyitásával, a lomeltakarítással (gyüjtőgető bácsikától vettük meg), az egyre magasabbra megnövő gyomok kordába rakásával és azzal a kérdéssel, hogy mi legyen vele. Először is kitakarítjuk, majd a toilette-et használhatóvá javítjuk és szeptemberben pár vendégünket elszállásolhatjuk az 50. évem fordulónapjának ünneplésekor. Vagy keresek egy közeli panziót... A kertet elkerítjük, ősszel telepítünk bele ezt-azt, addig pedig kitaláljuk mit-hova. Engem kissé megrémít ez az időjárás, a kerttel javíthatunk a mikroklímánkon (nálunk egyébként sokkal jobb, mint általában. Erdő van északra, hatalmas nagy fák nyugatra a szomszédunknál (viszont saját is kellene), tűzfal délre, és keletről a sajátunk és a szomszéd sokkal nagyobb háza véd minket. A vizet viszont nem tartalékoljuk eléggé: az idei száraz későtavasz és koranyár megviselte az előkertben a növényeket, a fű pedig folyamatos locsolást igényel. A kutunk bírja, de szükséges lenne a vízmegtartásra jobb módszereket használni. 



A júliusi tervek augusztusban füstbe mentek, leteszteltünk 5 strandot, valamint a Tiszát, a Dunát és a Balatont, ellátogattunk a szentendrei Skanzenbe, a kecskeméti repülő napokra, valamint a nyíregyházi állatkertbe; nekiláttam a házi feladataimnak a tanfolyamra, majd a szülinapi parti apropóján nekiláttam a ház nagytakarításának és hipp-hopp szeptember végét írjuk.

Summertime














Az állatkert rendíthetetlen őre

Teljes életnagyságban

Végül pár kép a tanfolyami munkáimból: 

A tanfolyamon ragaszkodnak a kézi rajzoláshoz. Ebben erősen megoszlik a tervezők véleménye: míg egyesek ezt tartják a csúcsnak, a többség mégis a géppel készült terveket tartja jobbnak. Én utóbbi csoportba tartozom: sokkal egyszerűbb változtatni a terveken, a kész terv ugyan nem sokkal készül el gyorsabban (maga a lakás berendezése ugyanaz a folyamat)(kivéve persze, ha az ember teljesen kész tervet illeszt rá az alaprajzra, ami azt jelenti, hogy elegendő egyetlen tervet kidolgozni stílusonként), viszont a megrendelői kívánságokat sokkal gyorsabban át lehet vezetni és azonnal vizualizálható. Az alaprajzok, falnézetek a legtöbb embernek nem mondanak semmit, míg ha térben látják, azonnal bele tudnak ők is ebbe a térbe helyezkedni - akkor is, ha mesterségesnek hat ez a tér.

Órai terv. Nappali-étkező 4 fős, de gyakori vendégséget rendező családnak.

Az alaprajzhoz tartozó moodboard.
A moodboard tükrözi az elkészítendő szoba hangulatát, mutatja a színösszeállítást,
a kiválasztott bútorokat, kiegészítőket, utal(hat) az elrendezésre 
A való életben valóban egy tábla volt, amire fel lehet tűzni képeket, 
anyagmintákat, feljegyzéseket.

Lakás alaprajza.
Szülők egy gyerekkel és gyakori hálóvendégekkel a dolgozó szobában.
Változtatni nem lehetett a falakon, az ajtócserét elfogadták.

Mire jó egy rontott alaprajz...

Betűtervek a stílushoz.
Ez a sketch-pausz. Jól lehet rá rajzolni, jegyzetelni; de nem átlátszó, mint a bőrpausz.

Minden egyben. 
És akkor ezt átmásolom bőrpauszra, majd arról átmásoltatom az alaprajzokat
(több is van) műszaki rajzlapokra és ezt színezem ki. Sziszifuszi.

Falnézet. Ez a szerkesztett, szintén bőrpausz és ezt lemásoltatva színezem.

És akkor a fedlap
 
A nappali moodboardja

A háló moodboardja.

És ezek után áttérhettünk a tervezői programmal való munkára. Ezzel töltöttem az időmet nyáron:

A fedlap
A színezett alaprajz

Háló falnézete színmintával.
Hát igen, tudjuk: én pontosan azok közé tartozom,
akiknek nem annyira ajánlható a skandináv stílus... 
Itt nincs megrendelő, szóval a saját tetszésemre csináltam.

Konyha térben
Étkező falnézete színmintával


Egy másik lakás részletei:

Ezt nagyon gyorsan be tudtam rendezni, a korábban már használt darabokkal és egészben letöltött tárgyakkal (konyha, hálószoba)... Csak a kiegészítőkkel, színekkel, világítással kellett foglalkoznom. (A 3D-látványtervezésnél nem a konkrét lakberendezési feladat a fontos, hanem a letöltések, tervlapok, a fényképszerű megjelenítés. Ezek az alapfokú képesítés feladatához készültek.)