1. fejezet
Mottó : Örökké csúszok. Ezzel a poszttal is... Elmélyedtem a horgolásban, a varrásban, a kötésben, mindenféle történeti kutakodásban és nem foglalkoztam mindenféle fényképekkel. (A laptopomra át kellett volna másolni...) Szóval, térjünk vissza a júniusra, ebben a hideg, esős időben jó emlékezni a meleg, esős időkre. Pár hete lett vége a karanténnak, a gyerekek járhattak a suliba és a késő téli kopárságot felváltotta a kora nyári bujaság. Ami azért volt az idén különleges, mert a házunkba tavaly decemberben költöztünk be, minden teljesen ismeretlen volt, kíváncsian vártuk, mi jelenik meg a fűben, és a "díszkertben". Front: egy jó nagy bokor pampafű, ismeretlen gyepszerű rész, elszáradt árnyliliom a napon és inkaliliom. A kép tavaly novemberi. Elburjánzott előkert, szabadon kelő virágokkal - naná, hogy az úton, sártenger, egy tuja, ami belülről eltakarta a kilátást, de kívülről nem a belátást. Legbelül, némi sárréteg alatt, kinyithatatlanul a vízóra. Fűszerű valami. Ezt a