11. fejezet

Ebben a hónapban sokat varrtam, de nem eleget. A 6+2 huzatból a 4. darabnál járok... (Már az ötödik egy részét is kiszabtam, de a varrás elég lassú kézzel. Viszont csodaszép lesz, sokkal szebb, mint géppel.)

Húsvétoltunk.

A lányom osztályával elkezdtük bevetni a zöldségeskertet.

A felét betegen töltöttem.

Sikerült mindeközben kitörölni a rozsaszinpottyok.blogspot.hu blogomat. Szerencsére, a 2019-es mentett változatom megvan és vissza is töltöttem, de a nevét ~~még~~ nem tudom újrahasználni. A nagysikerű sapkás posztomat tettem közé egyedül: tele van minden poszt rossz linkekkel és terveim vannak a sapkahorgolással (csak közbe jött a 2019-es GDPR, ugye.) Elkezdtem kijavítani ÉS közben kitörölgetni pár szárnypróbálgatásomat ÉS sikerült véglegesre törölni a blogot. Mit mondjak, nem vagyok maradéktalanul boldog, de új kezdetnek nem rossz. (Elvileg a régi nevet is fogom tudni használni.)

És várom, hogy a nagy bejelentést megtehessem: elindult a saját cégem - de egyelőre a bejegyzésre várok, visszadobta a cégbíró a papírokat. Az ügyvédünk is beteg volt, majd én is. Remélem, májusban mindent sikerül gördülékenyen elintézni.

Hát, ez nem az én hónapom volt...

Jobb híján tanultam egy kis honlapfejlesztést.

U.i.: április 30-án meghalt a cicánk: Pancika. 16 éves volt, az utóbbi években öreguras allűrjei voltak és pár hónapja aggastyánnak tűnt: lesoványodott, morcos lett és bújós, fájtak az izületei, baleseteket szenvedett el. Az utolsó pár napján már tudtuk, hamarosan elmegy - búcsúzkodtunk és megpróbáltuk segíteni ebben. (Covidos lettem, állatorvoshoz emiatt nem tudtuk elvinni - aki teheti, tegye meg; sok fájdalomtól, szenvedéstől tudja megmenti a kedvencét.)

Amilyen szomorú, annyiban felemelő is: végigkísérni egy kisállatot az életén, jóban-rosszban, egyik lakásból a másik házba, idegen kutyákkal (minő borzalom!), rágcsálókkal összerakni és elfogadni a behozott zsákmányt.

Rakok be néhány képet: